Friss

Rózsa Sándor átvágtatott a szívünkön

Két éve éppen Mórahalmon mutatták be a Nemzeti Lovas Színház népi rockoperáját, a Rózsa Sándor, az alföldi betyárt. Már akkor is hatalmas siker volt a valóságban is a Homokhátság környékén fosztogató szegénylegény története. Most pedig még egy lapáttal rá tett a Pintér Tibor vezette társulat: varászlatos estével ajándékozták meg a Patkó Lovas Színház közönségét.

– Ezt bizony már láttuk! – legyinthettünk volna óvatlanul a péntek esti Rózsa Sándor előadás előtt, de szerencsére sokan gondolták úgy, hogy a Nemzeti Lovas Színház társulatának előadására érdemes jegyet váltani akkor is, ha korábbról már ismerős az a darab. Ennek megfelelően telt ház fogadta az alföldi betyár történetét és senki nem bánta meg, hogy eljött.

Pintér Tiborék mindig képesek valami újat mutatni, mindig törekednek arra, hogy ne sémákat kövessenek, ne csak a jól bejáratott elemeket húzzák elő a repertoárból. Bátran improvizálnak és remekül mozgatják meg a közönséget: ezt már a Csárdáskirálynő alkalmával is bizonyították, amikor az egyik jelenetben együtt pezsgőztek a közönséggel. Most pedig nemcsak kiszóltak hozzájuk, bevonták őket a játékba, de egy nagyszerű gesztusként a fináléban egy kislányt a nézőtérről maga elé ültetett a nyeregbe Pintér Tibor, és együtt vágtáztak a szűnni nem akaró tapsviharban. Igen, lehet ezt így is!

Pápai Kíra Rózsa szerelmeként tündökölt, a szólója az elfektetett hátassal az este egyik legszebb pillanata volt. Mohácsi Márk Rózsa barátjaként minden vállveregetést megérdemel: ha kell energikus, ha úgy adódik mókás, ha szükséges intrikus – és közben úgy üli azt a lovat, mint ahogy talán senki más hazánkban. Lőrincz Andrea áldás a társaságnak, megszámlálhatatlan arca, személyisége van. És a többieknek – Bencze Sándornak, Bányavölgyi Donátának, Ambrus Izabellának – is nagyszerű pillanatai vannak, lubickolnak a szerepeikben. A zene varázslatos, akárcsak a táncosok – szóval le sem tagadhatnánk: Rózsa Sándor átvágtatott a szívünkön.